Az interjút készítette Porkoláb Gyöngyi.

P.GY. Mindenkinek van egy saját története. A CSOMBÉK szót nagyon ritkán halljuk, és talán nem is tudják sokan, hogy a csomagolásmentes boltok egyfajta érdekképviselete. Mikor alakult meg, és te hogyan kerültél a csomagolásmentes világhoz ilyen közel? Mi a te történeted, mi a te utad ebben?

M.G.L. Maga a CSOMBÉK két és fél éves. A kezdetkor alelnök voltam fél évig és utána az akkori elnök átadta nekem a stafétát, mert másfelé sodorta őt az élet. Együtt “forraltuk ki” gyakorlatilag ezt az egyesületet. Akkoriban 20 körül volt a boltok száma, de ez nyilván mindig változik. Magyarországon körülbelül 45 bolt van, de igazi, csak csomagolásmentes, vagy javarészt, kilencven százalékban az, körülbelül 25. Várjuk mindazokat, akik újonnan nyitottak vagy még csak gondolkodnak olyanban, hogy szeretnének egy csomagolásmentes boltot nyitni. Ez egy új üzleti ágazat, nem lehet a sarki boltokhoz, multikhoz vagy bármi máshoz hasonlítani, másképp kell felépíteni. A csatlakozó új boltoknak nagyon sok tanáccsal tudunk szolgálni. Egyrészt már azzal is, hogy hol nyissanak boltot. Nekem mindig ez az első kérdésem, hogy milyen a lokalizáció, mert az nagyon fontos. Lehet-e parkolni, biciklit kikötni? Majd csak ezek után beszéljünk arról, hogy hogy kell azt berendezni, és honnan kell, lehet az árut beszerezni


P.GY.
Mondtál itt egy számot, ami nem is kevés, 25 bolt. Hogyha európai viszonylatban nézzük, ez egészen jó szám, ha jól tudom.

M.G.L. Erre nagyon szívesen kitérek. A nyarunk a családdal azzal telik, hogy utazunk, és a család tudja rólam, hogy ha egy új városba, egy új országba érkezünk, akkor azonnal kikeresem, hogy hol tudok egy csomagolásmentes boltot meglátogatni. Így volt ez nyáron Székelyföldön, ahol Csíkszeredán a DOBOZ nevű üzletet látogattuk meg. Nagyon szépen csinálják, tudatosan, nagyon sok erőt kívánok nekik ehhez. Ugyanez volt Szlovéniában, majd meglátogattuk Mariborban, Grazban lévő boltokat is. Ezeket az országokat, ha megnézzük, az látható, hogy országonként csak három bolt működik. Ausztriában talán valamennyivel több, ott nem tudtak pontos számot adni, de hogy 25 lenne…., egész Európában nincs ilyen ország, ez csak Magyarországon van. Szlovákiát is nagyon jól ismerem, és ott is küzdenek, de sehol nem alakult még egyesület, aki tudná segíteni ötletekkel, ahogy mondtad, mentorálni. Magukra vannak hagyva, de ha érzi egy bolt, hogy hopp, most elakadtam, akkor mi segítünk. Egy konkrét példát tudok mondani: Magyarországon Veszprémben az ottani boltban dolgozó lányok azon gondolkodtak, hogy bezárnak, mert hát ez nem megy, nem jön a vevő. Egy elkeseredett videót raktak föl az oldalukra, és akkor mi azt mondtuk, hogy majd mi segítünk. Az egyesületen belül a marketing “lábunk” csinált egy olyan motivációs videót, hogy mit, miért és hogyan. Ezt minden bolt megosztotta, nos, a mai napig megvannak és virágoznak. Nem kellett bezárni, megmentettünk egy boltot. Ez csak egy példa, de a beszállítókkal, a termelőkkel kapcsolatos kérdésekben is tudunk információt cserélni. Azáltal, hogy összefogunk, a termelők is érzik az erőt, a magyar termelők is alkalmazkodtak ehhez. Egy átlátszó dobozban elviszi a gluténmentes kekszet, amit kicserélünk Túró Rudira. Roppant büszke vagyok, hogy Túró Rudi csomagolásmentesen is elérhető már. Most csináltam egy statisztikát, csak Túró Rudiból 5300-at adtunk el egy évben, gondoljunk csak bele, hogy az mennyi csomagolás lenne!

Inspiráció, felelősség, környezettudatosság

P.GY. Vállalkozásba vágni mindig valami mozgatórugó mentén történik, és ezek nagyon különbözőek, nagyon egyéniek lehetnek. Egy édesanya, akinek van három gyermeke, lehet, hogy más módon éli az életét. A te életedben mi is volt tulajdonképpen az inspiráció, hogy csomagolásmentes boltot nyissatok?

M.G.L. Mindig is tudatosan gondolkodtam. Tehát a környezettudatosság, az mindig is megvolt. Fiatal korom óta tudatára ébredtem annak, hogy a cselekedeteimmel én felelősséget vállalok a környezetemért, és ezt szeretném egyébként eljuttatni minél több fiatalhoz, de idős korra sem kell ezt elfelejteni. Valószínű, hogy ezt a gyerekek is átérezték. Olyan 10-11 évesek voltak, amikor jöttek, hogy szeretnének saját kulacsot, tehát nem veszünk üdítőt vagy juice-t PET palackban. Rendben van, vettünk kulacsot. Még itt Magyarországon nem volt, de ők már hallották, hogy létezik újra csomagolható szendvicsszalvéta. Emlékszem, hogy Szlovákiából rendeltem meg nekik. Kiválasztottuk közösen kinek, milyen minta. Olyan jó minőségű, hogy most hat éve, hogy használják, azóta természetesen van már a mi boltunkban is. Mivel fontos a “lokalizáció”, a két utcában arrébb élő hölgy varrja nekünk a szendvics-szalvétát.

P.GY. Ezt pontosan, hogy is képzeljük el?

M.G.L. Igen, ez egy textilszalvéta, ami egy puha anyaggal van kibélelve, ami tisztán tartható, tehát rámegy egy kis vaj, lekvár, szépen letörölhető. Belecsomagoljuk a szendvicset, valami müzli szeletet, bármit. Amikor elkoszolódik, ki lehet mosni. Strapabíró. Felsorolhatjuk, hogy alufólia, mikrotén, folpack, ezekből semmit nem kell otthon tartani, nem kell kidobni, elég egy ilyen szalvétát beszerezni… nagyon szeretik. A legkisebb gyermekem azt mondta, hogy ő szeretne gyereknapra egy komposztálót kapni.

P.GY. Ez vajon honnan jött nekik?

M.G.L. Nagyon érdekelte őt a kertészet, a természet a mai napig, és ő úgy gondolta, hogy ez is fontos a környezet megóvásához. Vagy ha nem vesszük meg neki, akkor spórolt pénzből szeretné ő megvenni. Természetesen megkapod kisfiam, és az édesapjával megépítették közösen. A mai napig a társasházban, ahol lakunk, az egész udvar oda hordja a szerves hulladékot, és már az sem kerül kukába. Régebben egy ruha-turit működtettem, aztán egy-két beszállító megszűnt, és valahogy – bevallom, nem volt kedvem újat keresni, éreztem, hogy mással kell már foglalkoznom. Ez a keresés a fejemben fél évig tartott, arra vágytam, hogy legyen olyan, ami nincs minden sarkon, ne legyen a 66. fodrászat, a 40. kozmetikus, cukrászat, legyen valami, ami nincs. És így hangosan gondolkodva, egy unokatestvéremtől meg is kérdeztem, hogy te messze laksz, jobb a rálátásod, mit csináljak.

Olyat csinálj, amit az emberek elvárnak tőled.” Ez a gondolat elindított bennem egy olyan folyamatot, hogy kezdtem még jobban körülnézni, hogy mi az, ami nincs, és amivel azonosítani tudnak.

P.GY. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy olyat csinálj, amire az embereknek szükségük van?

M.G.L. Lehet ezt így is fordítani, de úgy is, amit tőlem elvárnak. Tudják, hogy csináltam egy turit, hogy a környezettudatosság valahogy mindig benne volt az életemben, és akkor villant be, hogy csomagolásmentesség. Persze hallottam már, hogy vannak ilyen boltok, nem én találtam föl, de Budapesten akkor kettő volt, mindkettő a budai oldalon. A pesti oldalon még nem volt, úgy gondoltam, hogy szükségszerű, hogy legyen. Na, most, mivel ez egy nagyon fiatal üzleti ágazat most is, akkor meg pláne, föl kellett minden egyes termelőt kutatni, hogy hogy kerül be pld. az ecet 20 literes kannába, a tisztítószerek, a keksz, amit már említettem. Számomra nagyon fontos volt, hogy a termékpaletta nagyon széles legyen.

Jelentős hulladékmegtakarítás

P.GY. Most hol is tartotok?

M.G.L. Nyitáskor 285 féle termékünk volt, dagadt a mellünk. Mai nap 1180 termékünk van és mind vagy csomagolásmentes, vagy lebomló csomagolású. Ami, mondjuk üvegben van, azt a termelők szépen visszaveszik. Na, a multinál ezt nem lehet, mondjuk, hogy egy zakuszka, ami be van csomagolva egy befőttes üvegbe, hogy azt én beviszem visszaváltani. Vagy akár a kozmetikumok, fogkrémtégelyek. Nálunk így működik, a családi vállalkozásokat segítjük ezzel. Nagyon sokrétű a munkánk, a hulladék megtakarításunk pedig jelentős. 1,5 tonna, ennyi hulladékot takarít meg egy csomagolásmentes bolt évente.

P.GY. Volt egy ötlet, volt egy helyiség. Oké. Mi kellett még hozzá? Bátorság?

Fontos a Föld jövője

M.G.L. Beleástam magam. Órákat töltöttem azzal, hogy néztem a külföldi, amerikai oldalakat. Honnan, mit lehet beszerezni, a tárolókat, a gravitációs tárolókat újonnan, hisz, szerintem a mai napig nem lehet még Magyarországon sem beszerezni, szóval az indulás nagyon nehéz folyamat volt. Aztán annak ellenére, hogy csomagolásmentes, ne legyen steril a bolt. Egy olyan boltot szerettem volna létrehozni, ami vonzó. Attól, hogy valami minimalista, lehet szép. Sokan csak azért is bejönnek, hogy jól érezzék magukat. Szívesen megisznak egy kávét, megesznek egy kekszet. Van egy 82 éves vásárlóm, szerintem ő az egyik legidősebb. Három évvel ezelőtt, a nyitás utáni második napon már zártunk, kapcsoltuk le a fényeket, amikor láttuk, hogy áll valaki az ajtóban, és azt mondja, ja, azt hittem, hogy még nyitva vannak! Tessék, jöjjön be! Soha senkit nem küldünk el. Jó, jó, csak egy kiló kuszkuszt viszek. A mai napig jár hozzánk. Épp a napokban mondta: Ha még egyszer születek, akkor ilyen boltom lesz. És ez olyan jólesik. Visszatérve erre a hölgyre, az élet úgy hozta, hogy nincs saját családja, mégis fontos számára a Föld jövője. Tehát mondhatná önző módon, hogy élek bele a világba, mégis nagyon tudatosan vásárol.

P.GY. Már induláskor több mint 600 terméketek volt. Hogyan osztottátok meg a feladatokat? A gyermekeid, akik az ötletet, az inspirációt adták, hogyan vonódtak be ebbe a folyamatba?

M.G.L. Figyelték az influenszereket például, ez volt az ő feladatuk. Volt olyan, hogy kérdezték, hol tartok, mikor nyitunk? Volt egy bizonyos türelmetlenség…őket ez motiválta nagyon. Szerintem a mai napig büszkék. Mi legyen akkor neve?! Gyerekek, jöjjön az ötlet! Ötleteltünk. Számomra nagyon fontos, hogy jó, meg kifejező név legyen.

P.GY. Nem elég az, hogy az van kiírva, hogy csomagolásmentes bolt, külföldön inkább egységes neveket lehet látni.

M.G.L. Mindenhol a világon az a nevük ezeknek a boltoknak, hogy csomagolásmentes bolt, illetve Zero Waste. Csak Magyarországon van külön nevük. Ez is egy magyar érdekesség.

P.GY. Talán jobban be lehetne azonosítani így őket?

M.G.L. Valahogy a magyarok szeretik ezeket. És én is szeretem ezeket a neveket. Kredenc, Spájz. Mindig van egy hullám, valamihez tartozni. A mi esetünkben is megszületett a Boldog Föld név. Na, és utána jött, hogy vajon, hogy fog kinézni? Azt is a gyerekek találták ki! Van egy művészgyermek a családban, így megkértük, hogy légyszíves, tervezzél már nekem egy logót!

P.GY. Nem is akármilyen művész. Volt szerencsém egy-két képét látni, nagyon tehetséges!

M.G.L. Igen, igen. Szépen játszik gitáron, gyönyörűen ír, olvas, Dosztojevszkijt, Csehovot. Lerajzolta kézzel, a mai napig az ő kézírása van a Boldog Föld logóban, és a virágok körülötte.

P.GY. Tetszett mindenkinek egyébként már elsőre?

M.G.L. A családon belül igen, aztán persze jobban kidolgozta, majd a grafikus azt kérte, hogy egyszerűsítse le egy kicsit.

P.GY. Ez így egy komplex családi vállalkozásnak tűnik…

M.G.L. Sőt, a gyerekek a névkeresésnél írtak egy influencernek és megkérték, hogy esetleg segítsen. Mi legyen a név? És ötleteltek, egyszerűen azt látom az emberekben, hogy nagyon pozitívan állnak ehhez a témához. Valami kis misztérium körbe öleli ezeket a csomagolásmentes boltokat, de pont ez a feladatunk, hogy az embereket edukáljuk. Volt már nálunk nyugdíjas klub, voltak óvodás, iskolás gyerekek. Vannak kollégák Egerben, Kecskeméten, akik óvodákba, iskolákba, egyetemre mennek előadást tartani. Nagyon fontos így eljutni az emberekhez.

Edukáció

P.GY. Vegyük már végig azt, hogy a te hároméves tapasztalatod szerint, melyek azok a területek, amelyek edukálhatók, ha mondjuk tudatosan próbálja valaki élni az életét. Kaptam tőled egy olyan csokoládét, ami lebomló csomagolású. Sokszor piszkálgatják a csomagolásmentes kezdeményezéseket, a környezettudatosságot, hogy sokszor az egyik oldalon megtakarítasz, odafigyelsz, a másikon meg pazarolsz…., valahogy középen van az igazság? A mindennapok szintjén miként jelenik ez meg?

M.G.L. Igen, igen. Kicsit a pazarlás megütötte a fülemet, mert szerintem minden egyes csomagolásmentes bolt tudatos vevőket vonz be, és azok épphogy nem pazarolnak. Tehát mondjuk nem köteles megvenni egy kiló búzadarát, mint más boltban, hogyha az ő receptjéhez csak 17 deka kell. Az a vevő, berakja abba az üvegbe, szütyőbe azt a terméket, az biztos, hogy el fogja fogyasztani, mert van, aki visz 5 gramm fűszert, van, aki 70 dkg rizst, de tudatosan.

Fokozatosság

P.GY. Otthon a háztartásomat, a konyhámat be tudom úgy rendezni, hogy tudom, hogy nagyjából mit fogyasztok, megvannak a magam kis edénytárolói, és azokkal jövök-megyek a csomagolásmentes boltba, nincs felesleges csomagolóanyag, szállítóeszköz.

M.G.L. Igen, de az elején ez nagyon bonyolult. Na, most akkor vegye föl a tárolókat, és akkor majd én mit vigyek oda? Bonyolultnak tűnik, ezért fontos a fokozatosság. Hozd el, ha kifogy a mosószeres flakonod, mindegy milyen márka van rajta, -mindegyiket láttuk már- öblítőt, és mondjuk egy üveget, amelyben zabpelyhet szeretnél tartani. Kezdd ezzel, ezzel a hárommal, vagy akár az  ecetet, mert azt mindenki használja akár takarításnál is. Nem kell egyszerre nagy ládával jönni! Ne vegye el a kedvedet. Legközelebb eljössz, ó, még ez is van? Akkor viszek most már rizst, egy kis lencsét és most kifogyott a mosogatószerem is. Tehát fokozatosan elkezded csinálni, már nem dobtad ki három tisztítószernek a flakonját, és most ha megengeded, egy számot szeretnék megosztani, merthogy azért pontosan vezetjük a dolgokat. Három év alatt 8230 kiló tisztítószert adtunk el. Na, ha átlagot nézünk, ebből, mondjuk mindezt 3000 flakonban. Szorozzuk be a boltokkal. Az egy hegynyi műanyag. Most itt nem csak arról van szó, hogy ezt most nem dobtuk ki a kukába vagy szelektívbe, hanem hogy a mosószeres flakonok a legnehezebben feldolgozható kemény műanyagok, ezeket már nem kell legyártani.

P.GY. Igen, nekem mindig a legnagyobb problémám ezzel a mosószeres, nagyon jó flakonnal volt, vagy van. Szelektívbe? Hát oda való?

M.G.L. Nem, nem mindegyik. És aztán nagyon nehéz ezt megtanítani az embereknek. De azt nem nehéz, hogy fogd meg, töltsd újra. Egy hegynyi flakon mennyiségről beszélünk, nem kell újból legyártani, energiát, vizet szánni rá és fosszilis anyagokat, ami fogyóban van a földön. Nagyon riasztó számok, és nem szeretem riogatni az embereket, mert én magam is megijedek attól, hogy 30-40 max. 50 évre van kőolaj és mi pazarlunk ilyen dolgokkal. Igenis, fogd a flakont, töltsd meg, az a legegyszerűbb. Azzal még a nyugdíjas nénik és bácsik is szívesen jönnek.

P.GY. Jó, tehát fokozatosság ez az egyik. Mit tudunk még tenni a mindennapokban?

M.G.L. Minden bolt fel van arra készülve, hogy van lebomló papírzacskó, vannak üvegek, amiket a vevők behoznak, mert nekik nincs rá szükségük, és azt mi odaadjuk, lemérjük, megtöltik, levonjuk a csomagolást, és hazaviheti, és ha kedve van, hozza vissza, ha nem tudja használni, hozza vissza, körforgásba kerülnek. Ugyanígy a flakonok. Van, aki behozza, másnak odaadjuk, új életet adunk neki. Van olyan vevő, aki ládával, kosárral jön, de hopp, megint van új termék, ahhoz nem hoztam üveget. És akkor adunk neki, tehát segítünk. A kíváncsiskodók vagy érdeklődők, mert most hallották a podcast-et, meg most Youtube-on a videót, jönnek körülnézni, jaj, nem vagyunk felkészültek. Így jönnek, eleve, bocsánatot kérnek. Nem kell, nem baj, segítünk, elmondunk mindent, és ő eldönti, hogy szeretné most kipróbálni, vagy visszajön saját tárolókkal. De ha már itt van, és valami megtetszik, segítünk abban, hogy el tudja vinni. Mit tudunk még tenni? Komposztálni, tartós tárgyakat vásárolni az egyszerhasználatosak helyett, hazai termelőktől vásárolni, ezekkel is sokat tehetünk az ökolábnyom csökkentéséért.

A vásárlóink a PR menedzsereink

P.GY. Amit én még kihallok ebből és nagyon fontos, hogy ha valaki csomagolásmentes boltba megy vásárolni, akkor segíti azokat a helyi termelőket, akikről te is beszéltél.

M.G.L. Igen, a gluténmentes és cukormentes zabkeksz, amióta megnyitottunk, ott van a tárolókban, nem győzzük tölteni őket. Nagyon népszerűek a helyi termékek. Van egy statisztika, első a mosószer, második a chipsek, a harmadik helyen van a szilárd, csalán-rozmaring sampon. Zseniális termék, nulla hulladékkal, mert egy muffin formájú korongról van szó. Öt-hat hónapig is elegendő, nem bomlik szét, nem esik szét, nagyon jó minőségű, és ugyanúgy megmossuk a hajunkat, csak nem flakonból öntjük, amit ugye eldobunk, hanem szépen beszappanozzuk a hajunkat. Ugyanúgy habzik, ugyanazt a hatást éri el, csak nulla hulladékkal. Aki vitt, az megtapasztalta ezt. Egyszerűen a vásárlóink a mi PR-menedzsereink a boltban, a jót szívesen viszik tovább.

P.GY. Említetted, hogy Kecskeméten, egy-két vidéki településen, már óvodában is igyekeznek megosztani ismereteket a kollegáid. Lehetne akár az óvodai nevelésnek része a tudatos fogyasztásra nevelés? Mire tud egy gyerek odafigyelni, ő hogyan tud hatni a szüleire? Működhet transzferhatásként?

M.G.L. A nagyanyáink még csomagolás nélkül vásároltak egykor, ez nem új dolog. A csomagolás elkényelmesítette az embereket. Kényelmesebb, én nem tagadom, csak azért vannak következményei. Kiindulva a mi példánkból, hogy a gyerekektől jött az impulzus, de nyilván bennem érezték a környezettudatosságot. A boltunkban járó iskolás gyerekek behoztak már öt anyukát, mindegyik külön-külön, hogy: Anya, gyere, nézd meg ezt a boltot! És láttam, hogy tetszett, láttam, hogy vásároltak, igenis van értelme. Mindenkinek a maga szintjén. Mindig próbálom elmondani, hogy ő mit tud tenni, mert egy gyermek azért még rá van utalva a szülőkre, ott még döntő szava a szülőnek van. Azt látom és érzem, ha a szülő rá van hangolódva a gyerekre, akkor ott nincs probléma és fordítva is. Egyszer-kétszer járunk ilyen előadásokra, ez is missziónk, és szerintem van értelme. Fontos elültetni a magot, a tudást.

P.GY. Ha vállalkozásként, valakit érdekel, hogy ő is szeretné hasonlóba vágni a fejszéjét, akkor hogyan néz ki egy csomagolásmentes bolt üzleti terve? Szükséges egyáltalán? Mennyi időt adtatok TI magatoknak?

M.G.L. Mondhatnék egy s mást. Őszinte leszek. Nem volt üzleti tervünk. A lelkesedés volt meg, egy ismeretlenbe vágtunk bele, és én nagyon hittem benne. Én hittem benne a legjobban, a férjem mellém állt, és mindent megtett azért, hogy gyakorlatilag az álmom valósuljon meg. Az egész család támogatott, és utána kezdtünk kalkulálni, amikor már megnyitottunk. De azt előre tudni, hogy fog-e működni, nem lehetett, mivel tényleg nem lehetett másokkal összehasonlítani. Nem tudtuk, hogy most három ember jön be, tizenhárom vagy harminchárom.

P.GY. A bevételi oldal, amit nem tudtatok kalkulálni… De a kiadást, azt nagyjából lehetett tervezni, előre kalkulálni.

M.G.L. Nagyjából volt egy büdzsé, amibe bele kellett férni, és ezért is fokozatosan épült fel a paletta. Ha most szeretne valaki nyitni, egyrészt tudunk már számokkal szolgálni, és megmondjuk, hogy mi az a minimum, ami szükséges, hogyha ebbe bele akar vágni. Semmiképp sem jó az a filozófia, hogy most megnyitok, ennyi van, kirakok 50 terméket, és majd ahogy forgatom a pénzt, bővülök. Viszont, előny, ha egy helyen meg tud mindenféle terméket venni. Ezért fontos felépíteni a boltot úgy, hogy minden elérhető legyen. Ne legyen az, hogy majd’ fél év múlva lesz ez meg ez a termék. Jobb felkészülten kezdeni.

P.GY. Tehát akkor a termékkínálat összeállításában és a beszerzésben is tudtok segíteni. Miben még, min múlik, hogy jó bolt válik-e belőle?

M.G.L. Vannak olyan boltok, amelyek nagyon jól működtek. Minden megvolt, a jó termékek, a szakértelem, de nehezen volt megközelíthető, és sajnos be kellett zárnia. De nem az első két pont miatt, hanem a harmadik miatt. A harmadik pontot első helyre kell tenni a bolt helyének választásánál.

P.GY. Igen, mert ha belegondolunk, akkor viszünk üveget, flakont. 

M.G.L. Igen, sokan jönnek BKV-val, nagyon sokan jönnek bringával. Sőt, a bicikli után van egy utánfutója, mert jön havonta egyszer, és azt tele pakolja. Nagyon leleményesek az emberek ebben. De akik messziről jönnek, sokat vesznek, azok autóval jönnek, ezért nekik is kell helyet biztosítani.

Mi jelenti a fejlődést?

P.GY. Hol látod a tovább lépés, a fejlődés lehetőségét? Magyarországon azt mondtuk, van olyan 25-30 egység.

M.G.L. Huszonöt az, ami teljesen elkötelezett csomagolásmentes, legalábbis kilencven százalékban. De van további tíz-tizenöt, aki úgy ötven-ötven százalékban csomagolásmentesek. Őket, hátha meg tudjuk győzni, hogy haladjanak a 100% csomagolásmentes felé. Nem kell föladni senkinek az identitását. Sokan ettől félnek. Maradjon az ő neve, de mégis az összefogásban az erő, lehet, hogy közhely, de ez ránk is ugyanúgy érvényes. Európa szerte és az amerikai piacot is látva, nincs ilyen összefogás. Van egy-egy városban egy-egy bolt, divatos boltnak számít, de valahogy nem tudatos. Ezt az unikumot, ami itt van nálunk, ezt érdemes erősíteni. Nekem nagyon nagy álmom, hogy olyan szinten fogunk össze, egy olyan virtuális közösségi teret hozzunk létre, ahová bevonzzuk a vevőket elsősorban, de beszállítókat, termelőket is. Imádják a vevők azokat a termelőket, akik szintén csomagolásmentesen termelnek, vagy cserélhető csomagolásban készítik a termékeket. Ők nem olyan nagyok, hogy multikba be tudjanak menni, viszont tiszta magyar termékeket termelnek, és azokkal el tudják látni a mi boltjainkat. És velük lehet találkozni, beszélni, nagyon elhivatottak. Akkor vannak influenszerek, akik mellénk állnak, és akik ezt az életstílust folytatják, velük nemcsak tervezünk, hanem szervezünk találkozásokat is. Ezeket mind egy helyre szeretnénk gyűjteni, és így tudjuk sokkal több emberhez eljuttatni ezt az eszmét.

P.GY. Mérhető a fejlődés valamilyen mértékben? Vagy a gazdaság egészét nézve láttok-e olyan elmozdulást, amit bizonyos piacok, bizonyos ágazatok jeleznek?

M.G.L. Aki elegendő energiát, tudást, innovációt fektetett be, az piacon tud maradni. De ez kemény munka, mindennapos munka. Nagy álmom most az összes bolt összefogása, több bolt bevonása ebbe a projektbe, merthogy jelenleg recesszió vesz körül minket. Az, hogy ezt egyrészt túléljük, és növekedni tudjunk, abszolút elérhető cél, ezt látom magam előtt, de kell hozzá segítség, hogy egy erős csomagolásmentes bolt közösséggé tudjunk alakulni.

Szeretnék én is nem ökolábnyomot, de egy nyomot hagyni

P.GY. A 2024-es Womanext naptárkönyv egyik hetének te vagy a motiváló alanya. Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. A mindennapjaidban, az időddel, energiáddal való gazdálkodás is tudatosan történik, vagy a fokozatosság az iránymutató inkább?

M.G.L. Nagyon megtisztelő volt a felkérés. Nagyon örülök, és szerintem nagyon sokan örülnek ennek a könyvnek. Én valóban mindent még tollal írok, beírhatok a telefonba bármit, de ami le van írva, az az igazi, ebben konzervatív vagyok. És igenis, ha látja az ember, hogyan ossza be a dolgait, az idejét, az erejét, akkor látja, hogy most akkor ez a család. Igen, 17 évesek lettek most a gyerekek, de nagyon igénylik még a jelenlétemet. Még mindig, kilencven, vagy talán száz százalékban anya vagyok mellettük, anya is maradok. Például nem hajlandók menzán étkezni, így minden nap ebédet kell teremteni, vannak azért kemény feladatok, ami szerintem rengeteg energia. Valószínűleg így lettem összerakva, és talán föntről kapok annyi erőt, hogy a feladatokat, álmokat meg tudjam valósítani. Azzal, hogy egyszerre kaptam három gyereket, tudom, hogy az ember olyan keresztet kap a vállára, amekkorát elbír. A vállalkozásnak köszönhető, talán a koromnak is, és ahogy telnek az évek, nagyon sok mindenben haladok a digitalizált világ felé, nem távoli cselekvés számomra, de az időbeosztásom még hagyományos. Én ezzel azonosulok. Próbálok nem többet vállalni, mert például a gyerekeim mondják, hogy anya, nem elég a bolt, még az egyesületet is csinálod? Látják, hogy mennyi idő, energia egy konferenciát megszervezni. Valahol ez egy ilyen szerelem projekt. Valahol ebben tudom úgy kiélni magam, hogy valamit teszek, és én úgy vagyok vele, hogy igen, szeretnék én is nem ökolábnyomot, de egy nyomot hagyni abban, hogy legyen mit folytatni tovább.

P.GY. Milyen érzés az, hogy a gyerekek lehet, hogy vihetik tovább, amit csinálsz?

M.G.L. Én hiszem, hogy igen, azért élnek együtt a bolttal. Az egyik kisfiam a középső annyira talpraesett, hogy simán odaáll a pult mögé, és beszélget a vevőkkel, és nyitott, és nem szégyelli, ha nem tud választ adni, azonnal fölhív. A harmadik a művészgyermek, kávét és kekszet jár kóstolni a boltba, de nagyon jó tanácsai vannak. Ha új terméket szeretnék bevezetni, megbeszélem velük, mert ők egy fontos korosztály. A kislányom is szívesen segít, de ő inkább mellettem. Tehát a legtalpraesettebb a középső, ha úgy mondhatjuk. Érdekel igenis a véleménye a családunknak, az intuíció az elég erős bennem, és azért még nem fogtam mellé. Volt olyan termék, amit bevezettem, de talán kicsit kevesebb fogyott belőle, akkor abból nem rendeltem három fajtát, csak egyet, de mindig van bennem vágy, egy újat kipróbálni, és hálásak a vevők. „Jaj, megint nem voltam itt egy hónapja és megint van valami új…” Nem hangzott még el, hogy nagyon sok érzékeny ember jár hozzánk. Glutén, cukor, liszt…,élelmiszer és nagyon sok terméket tudunk nekik kínálni. Ezért is hálásak. Nagyon sok vegán örül egy ilyen boltnak, mert be tudja szerezni a megfelelő alapanyagokat. Lehet, hogy a legközelebbi közértben nem biztos, hogy kapsz sikért, amiből nálunk nagy mennyiségben van, és amiből a vegánok husit tudnak gyártani. Nagyon sokat tanulunk egymástól.

Értékteremtés-receptek

P.GY. Az értékteremtés, illetve valami olyan küldetés minden vállalkozásnál ott mocorog a pénzekben mérhető célon túl, amit most elmondtál. Annak a közösségnek, amit formáltok, az egymás segítése, bizonyos receptek átadása is célja?

M.G.L. A közösségnél pont ez lenne. Gyakorlatilag minden egyes boltnak a közössége egyesülne, plusz bevonzana még egy nagyobb kört, és sokkal jobban elérhető, kidolgozottabb, nagyon komoly IT programmal megtámogatott és ezáltal fejlődőképes lenne a közösség. Egy élő, mégis virtuális dologról beszélek. Pld. Hajdina, köles mire való, vörös lencséből mit tudnék készíteni? Nincs sok időm. Azt mondtam, tudom, hogy gyorsan megfő, de nincs most hirtelen ötletem. Beluga lencséből mit tudok készíteni? Nagyon finom salátát, akár megfőzni, mármint a főzeléknek, de megfőzve egy köretnek, összekeverve egy vegán ízzel, majonézzel, kimchivel, egy kis hagymával, tökéletes. Fölsorolni, hogy milyen gluténmentes, milyen cukormentes, milyen tejmentes termékekhez tudnak hozzájutni a vevők. Ez nagyon sok munka, gyakorlatilag minden egyes tagunk részéről bele kell fektetni nem kevés energiát, de visszatérül többszörösen. Én ebben hiszek, és most kemény munka áll előttem, előttünk. De amennyiben megértik még többen ezt a filozófiát, akkor szerintem szárnyalni fogunk. Erről órákig tudnék beszélni. Remélem, mindenki megtalálta azt az egy gondolatot, ami tovább tudja őt indítani ezen az úton. Mindenkit csak bíztatni tudok, és talán záró kép, hogy ha egy kicsit is fontos az embernek a környezete és tenni szeretne érte, akkor a vásárlás a mindennapjainkban ennek a formája. A csomagolásmentes vásárlás a legegyszerűbb formája a környezettudatosságnak. Az egész háztartást tudja kontrollálni. Ehhez nem kell menni minden nap a Greenpeace-hez, nem kell erdőbe menni, vásárlással is megteszi kontrollálni.

P.GY. Ha már csak egy olyan cselekedetünk van egy nap, amikor ezt érezzük, akkor már kicsit helyre billen az emberben, hogy tettem valamit a környezetemért.

M.G.L. Mindennapi cselekedettel…

P.GY. Köszönöm szépen! Mravik-Galán Laura, a Csomagolásmentes Boltok Egyesület Közössége elnökének, a Boldog Föld Csomagolásmentes Bolt tulajdonosának, hogy a Vágj bele! beszélgetésben a vendégem volt.

Ha tetszett írásunk, támogasd munkákat! Várjuk visszajelzésedet, véleményedet a contact@womanext.hu címen.

Érdekesnek találtad? Oszd meg másokkal is!