Womanext Magazin

P.GY. A Womanext 2024 naptárban a születésnapod hetére esik az a motiváló idézet, ami vonalvezetője ennek az éves tervezőnek. Így hangzik: A változás jó, a változás lehetőséget ad az új dolgok felfedezésére, teret ad az innovációnak.” Hiszel a véletlenekben?

I.P. Külön öröm, fantasztikus élmény volt, amikor kinyitottam a naptárat és láttam, el is gondolkoztam egy pillanatra, hogy Úristen, tud valaki ilyen jól logisztikázni, meg ilyen jó kapcsolatrendszerrel rendelkezni, hogy minden hétre olyan nőt válasszon, akinek azon a héten van a szülinapja.

Hétfő, a hétindító

P.GY. Bárcsak így lenne, de nem ez volt a rendezési elve a Womanext naptárkönyvnek, a  véletlenek pedig bizonyos, hogy vannak, később jövünk rá, mégsem véletlenek…. Ha már a naptárkönyvet szóba hoztad, amikor egyeztettük ezt az időpontot, mondtad, hogy: Úh, a hétfőm nagyon sűrű, merthogy hétindító megbeszélések vannak. Ha hétfő a hét indító, akkor a hét többi napja milyen rendszerben zajlik nálad? Meg van tervezve tudatosan a heted, vagy jönnek spontán is megbeszélések? Mi van, ha közbejön valami? A 2024-es év elején beszélgetünk, tehát releváns lehet az, hogy lehet, hogy eddig így volt, aztán most máshogy lesz, vagy éppen ugyanúgy lesz…

I.P. Igen, az előző éveknek a rosszul hozott döntéseiből mindig próbálok motiválódni a következő évre vonatkozóan, hogy ugye minél hatékonyabban tudjam a saját életemet, illetve az üzleti dolgaimat is priorizálni. Igen, a hétfő. Az az általában bevett szokás, és nálam is bevett szokás, ahogy a legtöbb cégnél hétfőn vannak az egyeztető meetingek, a partnerekkel való meetingeknek az elméleti beszélgetése, és ugye a hét többi napjára hárul a gyakorlati, meg az operatív megvalósítása a hétfőn elhangzott és kitűzött feladatoknak és pénteken a beszámoló, az, hogy kinek, mit sikerült a hétfőn kitűzött célokból megvalósítania. Úgyhogy nagyjából ezzel a dinamikával dolgozom most már évek óta.

P.GY. És ez mindig sikerül? Az ember képes néha lazítani ezen, hogy ó, már péntek van, kicsit elpihengetem ezt a napot, kicsit lazábbra veszem.

I.P: Az az igazság, ha le vagyok terhelve, akkor nem tudom elpihengetni, ha benne vagyok a flow-ban, és hajt, amíg végig nem csinálom a dolgokat, addig csinálom, hogy minél hamarabb meglegyen, ki legyen pipálva. Hiszen hogyha elcsúszik a következő hétre, nem tudom a hétvégén elengedni a dolgokat, akkor a kisördög ott motoszkál a fejemben, hogy úristen, ez most elcsúszott és áttevődik a következő heti feladatok közé. Azért ez nem fekete meg fehér. Előfordul persze, én sem vagyok se robot, se zseni, se tökéletes, de ehhez próbálom magam tartani. Régen volt az, hogy húúúú, a munka reggeltől estig éjjel-nappal. Most már arra törekszem, hogy hat után már nem szeretnék munkával foglalkozni, hanem bármi más, ami kikapcsol, ami épít, amiből tanulok. Itt húztam egy határt, hogy a munka és igazából az én személyes időm, hogyan tud elkülönülni. Egy vállalkozónál muszáj egy határt szabni, hogy hol van az a pont, amikor azt mondja, hogy igen, magával is kell foglalkozni. Hogyha magával nincs rendben az ember, akkor semmi mással. Ott nagyon el tudnak csúszni a dolgok, és nagyon rossz felé tudnak haladni, rossz irányba haladni a feladatok, meg az ökoszisztéma. Ha lehet így mondani, ugye ez összefügg….

Tartani a fókuszt

A hatodik pár cipő története vagy eljöttem, mert rájöttem

P.GY. Nagyon fiatalon, egy nagyon izgalmas ágazatban, a divatiparban, a dizájnszakmában kezdtél egy vállalkozást építeni, és most egyfajta érdekképviselet és egyéb más közösségépítés terén is tevékenykedsz… Mi volt a te életedben az a személyes impulzus, ami adta, hogy vállalkozni kezdj? Vissza tudsz erre emlékezni? Vagy volt ilyen egyáltalán?

I.P. Abszolút. Igazából, éppen ahogy kijöttem a középiskolából. Hiába tehettem volna meg azt, hogy lógatom a lábam, vagy elmegyek nyaralni… valahogy azt éreztem, hogy amit megkeresek, az az enyém, és azt veszek belőle, amit én akarok. Nyilván az ember szülei is igyekeztek támogatni, de hát, azzal el kellett számolni. Vagy számon kérhették, hogy ugyan mire költötted a zsebpénzedet. Nyilván ez egy klasszikus mondás a szülőtől, totál jogosan teszem hozzá. Hát én ezen akartam változtatni. Nyilván én is szeretem a cipőket, ruhákat, egyebeket, bocs, és volt, amit el is kellett dugdosni, mert már a hatodik pár cipőmet vettem meg… ennek nem örültek volna annyira. Ez többeknek ismerős lehet…és akkor tizennyolc éves koromban gondoltam, hogy ez nem pálya. Fogtam magam, felcsaptam az újságot és keresgéltem, hogy mi az a munka, amit el tudok végezni. Tizennyolc éves fejjel el tudok rajta indulni, vagy el tudom végezni. Ez a vendéglátás volt. A legtöbb fiatal ebben indul el, előbb próbálja ki magát, ami hozzáteszem egy nagyon-nagyon jó tapasztalatot jelent, hiszen rengeteg embert ismersz meg, alázatot tanulsz, rengeteg személyiségtípushoz lesz szerencséd. Nagyon jó ugródeszka a munka világában egy vendéglátós tapasztalat, mert nagyon sok mindent lehet belőle tanulni. Na, nekem is ez volt. Egyébként nem is mondtam el, hogy eszem ágában nem volt ottmaradni, jelentkeztem egyetemre, tehát szeptemberben az utam folytatása az megvolt, dehát a diákmunka-bér, meg a rendes munkabér, az nem ugyanaz. Érettségi után másnap már kerestem munkát, muszáj volt kipróbálni magam. Nappali egyetemista voltam, amellett is végig dolgoztam. Aztán egy telekommunikációs céghez kerültem diákmunkásként, ott történt valami. Volt egy elég agilis főnököm. A nap végén vittem fel a rendszerbe az adott napi szerződésszámokat, telefonszámokat, ügyféladatokat – már akkor is egészen jó logikai készséggel rendelkeztem, például hamarabb vagy gyorsabban meg tudtam oldani ezeket a feladatokat, és sokkal ilyen rugalmasabb rendszert kialakítottam. Nyilván ezt egy multi szektorban nem nagyon szeretik, hogyha megfordítod az adott struktúrát és rendszereket és dolgokat, szóval nekem már akkor is nagyon nehezemre esett, hogy napra pontosan beosszák, hogy akkor most ezt csináld, azt csináld, azt csináld. Lehet, hogy ha valamiféle főnököm van, elég nehezen viseltem. Szóval egy nagyon agilis női üzletvezető alatt voltam. Nem tudom, talán fáradt is voltam, de a lényeg az, hogy nagyon összevesztünk. Egyik pillanatról a másikra eljöttem. Eljöttem, mert rájöttem, hogy ez a 8-tól 4-ig munkavállalói lét, ez nem való. Tehát, hogy én ennél sokkal pörgősebb vagyok, én ennél sokkal többet szeretnék, és rájöttem, hogy vagy beállok, és akkor építem valakinek a cégét, vagy kiszállok, és akkor építem a sajátomat. Nyilván a saját munkaidő, ami ugye kezdetben 0-24 volt, egy fiatalnak inspiráló volt, meg szerencsére nagyon tetszett. Ami fontos, nagyon jó emberek voltak körülöttem, tényleg egy olyan csapattal, olyan háttérrel tudtam ennek az egésznek nekivágni, ami azért támogató környezetet nyújtott. Úgyhogy ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezt el tudjuk kezdeni.

A megfelelő támogató közeg

P.GY. Az egyik fontos feltétele annak, ha valaki elkezd egy vállalkozást az említett támogató közeg, na meg persze utána is. Hogyha ez nincs meg, akkor talán hiába akarunk egyedül vállalkozni, mégsem megy. Mi jelentette és jelenti most neked a támogató közeget?

I.P. A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének is ez adta a létjogát, hogy akkor még ott voltunk 21-22 éves fiatalok, ugye mindenki csillogó szemmel lelkesen, és akkor voltak a nagy gazdasági szervezetek, akiknek még ez a „jól van, megsimogatták a fejünket, ügyesek vagytok…” hozzáállása volt. Utána jött az, hogy szétnéztünk, hogy egyébként hol van akkor az a szervezet, ami a fiataloknak ad támogatást, a fiatalokat karolja fel, fiatalok vannak benne. Na és akkor itt volt az, hogy nem volt ilyen sehol, úgyhogy mi lecsaptunk 2007-ben erre a hiányra. Phú, ez nem most volt. Többen voltunk ott, egy nagyon jó csapat összejött akkor. Marketingcéget, meg reklámcéget csináltunk -ugye ebben a szektorban kezdtünk el még abban az időben tevékenykedni. Akkor volt már Facebook, de a céges honlap, a céges logó, stb. igénye akkor kezdett bejönni, akkor kezdte bontogatni a szárnyait ez a szakma. Nyilván most, ugye a social media platformok kezelésével a magyar huszonévesek azok, akiket érdemes megbízni, hiszen ők tudnak a legjobban mozogni. És ugye abban a világban mi tudtuk ezeket, ott viszonylag elég gyorsan sikerült lépkedni előre. Úgyhogy tényleg mindig nyitottnak kell lenni, hogy mi az újdonság és akkor abból gyorsan építkezni.

Ki meddig számít fiatalnak? A számok játéka

P.GY. Aki ma szeretne fiatalként, akár egyetem után, vagy még érettségi és egyetem között vállalkozni, már egy sor olyan dolog természetes, amit például, amikor ti elkezdtétek,  akkor még sehol nem volt, és meg kellett találni annak a mikéntjét, hogy használod, mint használod ezeket a platformokat. Definiáljuk már, hogy a fiatal vállalkozó az hány éves kortól hány éves korig értelmezhető, milyen lehetőségei vannak ma, és esetleg milyen kihívásokkal néznek szembe?

I.P. Ugye a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége a 18 és 40 év közötti fiatalokat fogja össze vagy hát tereli egy platformra. Most mi is gondolkozunk ennek az újragondolásán. Egyre több ideig vannak a fiatalok iskolában, egyetemen és mire kikerülnek, elkezdenek fölépíteni egy céget és mire egy már, valóban volumennel bíró nagyobb, stabil céggel rendelkeznek, hát az már ilyen 34-35 év korra tehető legkorábban, amikor azt mondhatja, hogy igen, ő sikeres vállalkozó. Egyébként találtam a WHO-nak egy kutatását, ami szerint már világszinten 45 éves korig fiatal a fiatal. A lényeg az, hogy 45 éves korig, a mai világban fiatal egy fiatal. Tehát most azon gondolkodunk mi is, hogy a FIVOSZ-nak is a korcsoport meghatározását – ami egyébként nincs leírva sehova – módosítjuk, mert mindig inkább szokások alapján volt meghatározva. Előtte ez sehol nem volt leírva deklaráltan, hogy mit jelent a fiatal, ugye szokásjog alapján határoztuk meg azt, hogy igen, 30 év, aztán 35 év, és nyilván, mivel főként Európában sajnos elöregedő társadalom van, ezért ugye kitolódik ez a kor. Ha világszinten azt mondja a WHO, hogy 45 év, akkor ez szerintem nyugodtan.

Kihívás

P.GY. A WHO trendeket fogalmaz, ehhez próbálunk igazodni. Szóval ez a korosztály, és akkor ma mit lát? Nagyobb lehetőséget? Az emberben vegyes érzések vannak, egy kutatás környező országokban és nálunk a fiatalok körében azt vizsgálta, hogy inkább alkalmazotti státuszban érzik jól magukat, vagy vállalkozni szeretnének. Ebben van azért eltérés, például Szlovákiához viszonyítva Magyarországon több fiatal szeretne inkább saját maga vállalkozni, mint alkalmazotti státuszban dolgozni. Ezzel kapcsolatban azért van némi kihívás.

I.P. Van kihívás, de itt Magyarországon akármennyire is, nyilván nincs soha megelégedve az ember, de itt egy nagyon jó vállalkozói környezet van, egy nagyon jó gazdasági környezet van, tényleg, ha adózás szempontjából nézzük, akkor egyik legjobb adózási rendszerünk van Európában. Tehát hogy amíg máshol a társasági adók és egyéb terhek sokkal magasabbak, itt azért az ugye 9 százalékos TAO, meg a többi adónemből a végén azért egy nagyon vállalkozót támogató gazdaságot folytatunk. Most ugye minden vállalkozónak fel kell vállalni, meg kell csinálni, ha alkalmazott vagy munkavállaló akkor is a cégnek meg kell csinálni az ESG-t. Ezek a szabályozások minden fronton fognak hatni rád. Én is azt látom egyébként a fiataloknál, hogy nagyon sokszínűek a mostani fiatalok, lehet, hogy nem akar semmit, hanem most éppen az aktuális kihívásokra és problémákra reagálva, ez a „várjunk ki, ne csináljunk semmit”. Én ezt a legeslegrosszabb dolognak tartom, mert akkor mindig lehet várni valamit, vagy valaki mindig lesz, meg valaki mindig volt. Ez a legrosszabb verzió, amit ma egy fiatal vagy bárki választhat. Most nagyon sok vármegyében újjá alakult a FIVOSZ elnöksége is és akár vállalkozók hetéből kiindulva, egyéb vidéki rendezvényen is azt tapasztaltuk, hogy tudunk vidéki fiatalokkal találkozni. Például pont az egyik békéscsabai rendezvényen sokan jöttek olyanok, akiket érdekelt a vállalkozóvá válás, ők azt mondták alig huszonöt éves fiatalok, hogy először vállalkoznának, és hogyha nem megy a vállalkozás, akkor keresnének valami munkát mellette. Ugye nekünk ez még pont fordítva volt. Nekem is a fejemben még ez volt, aztán én se így csináltam, de hogyha adott esetben kellene egy döntést hoznom, akkor munkavállalás mellett vállalkoznék. Van persze olyan életszakasz, vagy életszituáció, ami ezt megfordíthatja. Úgyhogy nagy felfedezés volt, hogy nagyon jól tudtunk beszélgetni ezekkel a fiatalok, ők már az innováció, vállalkozás mentén gondolkodnak. Most érte el a fiatalokat az, hogy vállalkozónak lenni nem rossz, hogy magadnak tudod építeni, a lényeg talán mégis az, hogy ő mit tud a cégnek adni.

Nyitott legyél és kíváncsi, sokszínű tudás

Tervezhetőség- a nyitottság a lehetőség

P.GY. A Covid kapcsán is szoktuk emlegetni, mi is beszélgettünk erről már több alkalommal, hogy az mindenképp megváltozott a vállalkozásoknál, hogy 5 évre biztonsággal tudjanak tervezni, nem is terveznek. Ha már fiatal vállalkozókról beszélünk, meg az ő kompetenciáikról, akkor mi szükséges a tudatos tervezéshez, vagy ahhoz, hogy lássák a terveket. Mennyire látod erősnek ezt ennél a korosztálynál? Hozzátéve, hogy pillanat impulzusú, instant világ van…

I.P. Én a tervezésnél is előrébb helyezném a célt, és nyilván ki fog ez tolódni… aztán lehet, hogy itt is kell, mint az az élethez, kell a szerencse! Van egy ilyen jó mondás, hogy mi a legnagyobb ajándék vagy mi szükséges, hogy boldog légy? Mondják, hogy gazdagság, egészség. És akkor volt az, hogy a Titanicon is sok gazdag, egészséges ember utazott, csak hát nem volt szerencséje! Tehát tény és való, hogy kell az élethez a szerencse is, de az is kell valahonnan. Ha nem a lottózásról beszélünk… a nyitottság meg kell az, hogy észreveszed a lehetőségeket, tehát a nyitottság a lehetőség. A lehetőség kihasználása nagyban hozzásegít a szerencséhez. És hogy tényleg a célt határozom meg, és akkor nagyjából a mérföldköveket, tehát nem időt, hanem mérföldköveket, hogy ahhoz mit kell, milyen lépéseket kell tennem, és adott esetben, ha ott az adott gazdasági környezet nem engedi, akkor ugye mi az A, B, C, terv, és akkor melyik úton tudok továbbhaladni. A mai világban, ha az elmúlt időszakot végig nézzük; a Covid volt, háború van, satöbbi, satöbbi, nem tudsz tervezni egy fél évre sem. Én meg merem azt kockáztatni, hogy fél évre is nehéz… ugyanakkor meg kell… A gazdaság ugye folyamatosan változik a háború miatt, de muszáj meghatározni, ahhoz, hogy tudjál előre menni, mert az fogja előre vinni a gondolkodást, meg magát az egész folyamatot.

Innoválni, az új lehetőségeket meglátni

P.GY. Ebben a folyamatban melyek azok az ágazatok, amelyek egyébként népszerűek, erősek a fiatalok körében, akár visszatekintve az elmúlt közel 15 évre.  Ha az ember kitekint és nézi például a kolozsvári fiatal és egyetemista közeget, ott például az informatika az robbanásszerű változást mutat….

I.P. Igen, az informatika erős, nagyon vegyes információkat lehet olvasni. Hogyha megnézed most a szoftverfejlesztő cégeket, akár amelyek kint vannak a tőzsdén, elég szép bukásokat is látsz, mert ugye nagyon nagy visszaesések vannak, hiszen ez is egy összetett ágazat, meg ugye attól függ, hogy milyen szektorban fejlesztenek szoftvereket. Én nem tudom ezt biztos megmondani. Szerintem nem is lehet, mert a Covid előtt 2015-től mindenki gasztro-vállalkozást indított. Számtalan ilyen kis kézműves kft. kézműves zsűrinek. Nyilván abban a pár évben, ez iszonyatosan ment, tehát nyitottál egy kávézót, jó marketinggel, meg finom kávéval, volt rá kereslet, meg tudták venni az emberek, nyilván ez változik. Most az már nem biztos, hogy tuti biztos. Nem kell nyilván ilyen nagyon élesen nézni, de én azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy amit itt csinálsz, abban legyél profi. Mármint, hogy ahhoz a szakmához érts, vagy vedd magad olyan emberekkel körbe, akik abban a szakmában profik, például az ügyvezetőnek tényleg nem kell értenie, mondjuk, a cupcake készítéshez, hogyha már ott tartunk, viszont akkor vegye föl azt az embert, aki Magyarországon a legjobb cupcake-et készíti. Ha meg tudja tenni. Ha nem, akkor majd nyilván megnézi, hogy akkor az ő költségkeretének mi a legjobb. Tehát akkor olyan szakemberekkel kell körül venni magad, aki azt a minőséget tudja biztosítani, amit te szeretnél, és hogy igazából folyamatosan nézni a piaci környezetet, és innoválni és a legújabb újdonságokat behozni a szolgáltatásokba.

Generációváltás

P.GY. Sokat olvasni arról is, hogy Magyarországon elég komoly kihívás előtt állnak a családi vállalkozások a generációváltás tekintetében. A fiatalok mennyire látnak abban lehetőséget, fantáziát, hogy ahol van családi vállalkozás, azt vigyék tovább? Mi a ti tapasztalatotok ebben?

I.P. Igen, itt mi még 2005-ben kezdtünk el ezzel foglalkozni , az Unióban akkor volt már, hogy előkerült, vagy terítékre került, hogy itt a generációváltás, családi vállalkozásokkal valamit kell kezdeni, hiszen háromból kettő elbukott ezen a generációváltáson. Itthon szoktunk meghívni ilyen párosokat, egy idősebb generáció, meg egy fiatalabb, és akkor velük beszélgetünk. Mindegyik más. Egyébként finanszírozásban is biztos, hogy kell neki támogatást adni, de én azt mondom, hogy ilyen öröklési sémát sajnos nem lehet meghatározni, mert mindegyik más típusú. Mindegyik más kihívásokkal, mindegyiknek más a szerkezete. Ugye van nagyon sok, ahol még a nagypapa kockás papírra írja fel, hogy akkor kinek mit és merre? Meg neki jó és nem akar innoválni, és a fiatal meg innoválna, meg ügyviteli rendszer, meg mindenféle rendszer és nyilván itt hatalmas konfliktusok tudnak ebből kialakulni. De vannak olyanok is, akik nagyon szépen egyébként ezt lezongorázták. Az idősebb generáció azért nehezebben adja ki a kezéből ezt a stafétát. Valahol átadta és visszajött a cégnek az életébe, tehát milliónyi példa van, mert hát vannak sajnos azok az esetek, ahol valamelyik szülő sajnos meghalt, és akkor ott meg egy másik szituáció, egy másik kényszerhelyzet-szülte, hogy a fiatalnak akkor esetleg külföldről haza kell jönnie, és visszamenni a családi vállalkozásba. Az, hogy a fiatal mennyire szeretné átvenni a cégeket? Ahol azt látta, hogy anya, apa reggeltől estig dolgozik, és csak a vállalkozás körül forog, az illető, nem feltétlenül biztos, hogy ebben fogja elképzelni a saját életét, és gyerekkora óta azt hallgatja, és akkor ő egy kicsit más lehetőségek után nézne. Egyébként – ez csak az én személyes tapasztalatom – ahol egyébként a gyerekeket időben integrálták, ilyen 15-16-17 éves koruk körül a cégbe és az aljától, akár a takarítástól kezdte, az egészen más, mintha, akkor itt van, és akkor ő a fiúnk, aki most a főnökötök lesz. Inkább, ő a mi fiúnk, aki most itt fog takarítani. És akkor szépen végigjárta a ranglétrát. Nekem egy két-három ismerősöm van, akinek ez volt, és nagyon szépen átvették a családi vállalkozást.

Partnerségben az erő- semmi nem egy „one man show”

Fenntarthatóság

P.GY. Tök véletlen, hogy mind a ketten zöld cuccban jöttünk. Rajtad a kabát, rajtam a pulóver zölt. Ha fiatal vállalkozásokról beszélünk, akkor a környezettudatos szemléletet nem lehet mellőzni. Részint kötelező elem már a vállalatoknál is, meg talán ha munkavállalóként kezd el valaki dolgozni, akkor érzi jól magát, hogyha ezt a fajta környezetet tapasztalja. E vonatkozásban milyen fejlődés látsz 15 év távlatában? Más szempontból látsz rá talán erre a területre. De amikor például a divatszakmában dolgoztál, akkor is kiemelt téma volt a fenntarthatóság és a zöldig mossuk-e a vállalkozásunkat, a ruhánkat, most mi a helyzet?

I.P. Abszolút, abszolút. Most azért csúnyán fog hangzani, de ugye gazdasági kihívás az is, hogy a tudatos fogyasztásra ösztönzi az embereket a piac egy része. Amíg ugye van a gazdaságban pénz és forog a tőke, addig sokkal pazarlóbb életmódot folytatnak az emberek, ami nem baj, mert ugye pörgeti a gazdaságot, a vásárlást. Viszont hogyha már környezeti és fenntarthatósági szempontból, aspektusból nézzük ezeket, akkor egy csomó minden olyan van, ami felesleges. Tehát ha nem is azt a zöld és fenntartható és zöldre mosott oldalt nézzük, hanem inkább azt, hogy sokkal tudatosabban rendelek meg dolgokat, sokkal tudatosabban építem a cégem, sokkal tudatosabban szervezem a folyamatokat. Nyilván külön gyűjtjük a szemetet, de az, hogy fölösleges dolgokat nem vásárolunk. Például a divatiparban, hogy annyi ruhát, annyi ruhadarabot készítek, amit biztos, hogy eladok, és biztos fognak hordani. Mert az megint más, hogy megveszed és elteszed a szekrénybe, mert az ugyanúgy előbb-utóbb akárhol is landol… és gyakorlatilag így a fenntarthatóságban ezt tudnám beemelni, hogy ez a tudatosság és a tudatosan vásárolok, tudatosan nem pazarolok, tudatosan nem fogyasztok túl, és akkor gyakorlatilag itt azt nagyon szépen lehet balance-ba helyezni.

Túlbonyolítani a dolgokat

P.GY. Van még itt egy terület a beszélgetésünk vége felé, ami fontos. Láthatólag egyre több női vállalkozó, női vezető van, akik a gazdaságnak meghatározó szereplői. Ebben a viszonyrendszerben néhány évvel ezelőtt volt egy mondatod, ami úgy hangzott, hogy a nők szeretik túlbonyolítani a dolgokat, de alapjában véve megfontoltabban döntenek, mint a férfi vállalkozók. Ezt néhány éve mondtad, ez most is így van szerinted, hogy van ilyen különbség?

I.P. Szerintem van. Szerintem a férfiak azért sok mindent egyszerűbben kezelnek, meg valahogy rugalmasabban. Most nagyon sok helyen csak nőkkel dolgozok, van, ahol vegyesen. Vallom őszintén, a vegyes az egy sokkal jobb felállás, tehát ha sok nő együtt dolgozik, akkor ott azért a fókusz nagyon el tud csúszni. És ugye nagyon jó, hogyha van valaki, aki azért egy mederben tudja akár egy megbeszélésnek az ívét tartani, és általában ezek a férfiak. Azt látom, hogy ők azért az idővel, meg a fókusszal sokkal jobban tudnak bánni, mint például egy nők egymás között. Úgyhogy igen, én ezzel a túlbonyolítják a dolgokat, igazából most is megtartanám, abban hiszek, hogy mindkét nem kell ahhoz, hogy valami sikeres legyen. Mindenkinek más szemléletmódja, más a rálátása nyilván másképp működik egy férfi, vagy egy női agy. Jó, ha ezek ütköztetve vannak, és szerintem pont ezért van helye a vitáknak, meg annak, hogy elmondjuk a véleményünket, bizonyos szituációkban már az fog előrébb vinni, abból fog majd az új ötlet születni. Nekem a női bizottságban is talán ez volt az álláspontom, a balance a fontos mindenhol. Tényleg az, hogy meglegyen az helyes, arany középút.

Az edukáció szerepe

P.GY. Meg talán az a fajta párbeszéd, ami az elmúlt 20 évben mutatja magát, Sokkal több női vezető, sokkal több női vállalkozó van ma már, mégsem egy egyszerű út, talán az alkalmazkodás okán is? Ma beszámolnak 25-30 éve vállalkozást vezető nők, hogy mennyivel több női vezetők közötti együttműködést látnak, ahol meg tudnak bizonyos dilemmákat osztani, mint mondjuk 25 évvel ezelőtt? Az önbizalom fejlődése, a  támogatottság megvan-ehhez?

I. P. Igen, de a társadalmi összeállítás, meg az edukáció nagyon fontos. Az, hogy a felsőoktatásban régen azért a férfiak voltak túlsúlyban, ugye a férfiak tanultak tovább, az oktatásban is a férfiak voltak hangsúlyosabban jelen. Ma sokkal több nő van felsőoktatási intézményi keretek között, mint egy férfi. Erről volt egy nagyon jó kutatás, amit nagyon sokan  megtámadtak, hogy a nők elkezdtek öntudatra ébredni, fejleszteni magukat, igen, ez a saját lábra állást jelenti,  nem kiszolgáltatottnak lenni, és ugye ennek az az eredménye, hogy nyilván ugyanazokra a babérokra kezdtek el törni, mint a férfiak, holott azért ez egy jó 30-40-50 évvel ezelőtt nem volt, vagy nem tipikusan ez volt. Ráadásul pont, ahogy beszélgettünk, egy nagyon izgalmas 2023. januári statisztika került a kezembe, hogy 533.190 körülbelül plusz-mínusz fővel több nő van, mint férfi a társadalomban. Több nő van, mint férfi, ez előbb-utóbb mindenhol meg fog mutatkozni, és vannak ezek a kényszerített dolgok, az Európai Unió is hozott egy olyan döntést, hogy a felső vezetők között 30 százalék nőnek kell lenni, és ugye ez természetes úton az előző adatokból és információkból kiindulva ez természetes úton fog megvalósulni előbb-utóbb. Megint beleavatkozni egy szabályozás által egy természetes folyamatba, ebből sose jön ki jó dolog. Akár Kínát, vagy olyan országokat nézzünk, ahol elkezdték szabályozni hozzáköthetően a születésszabályozást is, és utána olyan zsákutcába futottak ezek a deklarációk, amik példázták, hogy ezek nem jók. Ilyen szinten beavatkozni nem jó. Nyilván aminek alakulnia kell, szerintem az előbb-utóbb úgyis abba az irányba fog elterelődni. Én a kötelezően meghatározott kvótákkal nem tudok egyetérteni.

Az elismerés szerepe

P.GY. Az év fiatal vállalkozója díj megalapítása az a FIVOSZ-hoz kötődik. Hangosítsuk ki, hogy ez egy nagyon újszerű kezdeményezés, idén éppen egy fiatal vállalkozó hölgy is megkapta ezt a díjat. Egy kicsit erről mesélj már! Miért fontos szerinted, hogy ezt a fajta elismerést visszajelezzétek? Mi az, ami mintát tud mutatni, hogy sikeres vagyok, fent a kéz, működik a vállalkozásom?

I.P. Maga a díj, az igen, azt a személyt díjazza, vagy ismeri el a munkásságát, aki fiatal kora ellenére, egy olyan céggel rendelkezik, ami kiemelkedő példa lehet a kortársaik számára is, illetve hogy aki társadalmilag is visszaad valamit a köznek. És ezeken túl, nézzük, hogy milyen személy, ki a cégtulajdonos, tehát a személyiségét is,  mennyire van benne alázat? Hogyan áll tényleg a közhöz? Nem csak az árbevételt nézzük. Gyorsan, szép sikereket lehet elérni gyors bukással, tehát hogy nyilván ezt mi megtanultuk, hogy nyilván ez egy nagyon fontos dolog. Az hogy az idén egy nő nyerte…, az annyi, beadta a pályázatát, aztán ő volt a legjobb!

P.GY. A cégnév említése nélkül , hogy melyik ágazatban dolgozik, ez egy érdekes. Hagyományosan magyar ágazat, az agrár, élelmiszeripari ágazat.

I.P. Igen, olajokkal foglalkozik. Az elmúlt évben is nagyon-nagyon sokan pályáznak erre a díjra, és annyira jó látni, hogy milyen példaértékű fiatalok vannak, akik nem ömlenek a rádiókból, meg ugye nem magukat teszik előre. Tényleg nagyon szép példák vannak itthon, és a fiatalok is nagyon fiatalok, és nagyon szép cégeket tulajdonolnak, és azt gondolom, hogy ezeket meg kell mutatni. Ezzel a díjjal szeretnénk azokat a fiatalokat kiemelni, akik igazi példának számítanak a kortársaik előtt. Érezzék a támogató közeget. Mindenkinek lehet rossz napja…annyira megragadott egy olyan jó mondást: „Nem lehet minden nap jó, de minden napban lehet valami jó!”

P.GY. Ehhez kívánok neked nagyon sok erőt, meg sok olyan együttműködést, ami hozzáad ahhoz a lendülethez, amit képviseltek. Ha a célok tekintetében az ember megfogalmaz dolgokat, lehet azt is mondani, hogy ne legyenek elvárásaink, hanem valahogy mindennek tudjunk örülni vagy hálásnak lenni? Vegyük észre ezeket a folyamatokat.  

Az interjút készítette Porkoláb Gyöngyi.

Ha tetszett írásunk, támogasd munkákat! Várjuk visszajelzésedet, véleményedet a contact@womanext.hu címen.