Bátorság, megfontoltság, olykor vakmerőség, vagy csak a véletlen hozta lehetőség belevágni valami újba. Mit? Miért? Hogyan?  Olyan vállalkozásokat, kezdeményezéseket, egyéni megoldásokat mutatunk be, amelyek jó receptek lehetnek azok számára, akik keresgélik, mikor és hol tudják átlépni saját határaikat, félelmeiket és a hezitálásból megtörténhessen az a bizonyos első lépés.

Meglepetés

P.GY. Eltelt 6 hónap, azóta, hogy a Szenderkertet Debrecentől nem messze egy vidéki településen, Ebesen üzemeltetitek egy különleges gasztrohelyként, étteremként, mini Toszkánaként. Hogyha egy picit meg kellene most állnotok, akkor hogyan értékelnétek ezt a hat hónapot? Mi az, ami bejött abból, amit megálmodtatok? Milyen érzésekkel zártátok be azt a bizonyos teraszt?

SZ.B. Igen, mindenképp egy jó szó szerintem a meglepetés. Régóta készülünk, egy tíz éves terv kibontakozása ez, de azért azt bevalljuk, hogy nem gondoltunk bele, hogy hirtelen ennyire sokan kilátogattak hozzánk, és ennyire felkapott lesz a hely.

P.GY. Ezt most komolyan mondjátok, hogy nem gondoltátok?

SZ.E. Tényleg őszintén elmondjuk, hogy tényleg nem vártunk ekkora érdeklődést.

SZ.B. Bíztunk benne, hogy egyébként jól fog indulni, csak közben nem volt hirtelen arra felkészülve a stáb, hogy egyszerre akár 30-40-50 embert is vendégül lássunk. Igyekeztünk kihozni belőle a maximumot, már a nyitást követő néhány hét után folyamatosan fejlesztettünk ezt-azt.


P.GY.
Akik esetleg először hallanak most rólatok, azok számára el tudnátok mondani nagyon, hogy ez a bizonyos, varázslatos hangulatú terasz, amit én emlegetek, tulajdonképpen, milyen jellegű gasztronómiai egység?

SZ.B. Lényegében mi alapanyagokat termelünk, legyen az zöldség, fűszer, gyümölcs. Ezeket a saját általunk megtermelt alapanyagokat fel is dolgozzuk, tehát készítünk tésztaszószokat, lekvárokat, szörpöket, savanyúságot, mindenféle terméket.

P.GY. Egy „mini műhely”, gyakorlatilag.

SZ.B. Igen, illetve, ugye mi jószágokat, állatokat is tartunk; csirke, kacsa, fácán, nyúl, elég sok minden, tehát elég nagy a repertoár.

P.GY. Még garnéla is van.

SZ.B. Igen, rákunk is van, meg halak. Ezekből az alapanyagokból vendéglátást folytatunk, nem konkrétan hagyományos étteremként. Minden héten más a kínálat, konkrétan mindig más a menü, és így egy teljesen szezonális, teljesen fenntartható zöld vendéglátóhelyként működünk most jelenleg.

P.GY. Többen kérdezték tőlem is, hogy, de pontosan akkor ez most micsoda, és nem tudtam azt mondani, hogy lakásétterem. Nem tudtam azt mondani, hogy terasz étterem, merthogy annál több, meg más, hogy mi lehet esetleg azt kijelenteni, hogy még keresitek a jó szót.

SZ.B. Igen, a jó szót, és talán keresi a gasztronómiai szakma is, hogy az ilyen jellegű gasztronómiai kezdeményezések és vállalkozások tulajdonképpen milyen formát is jelentenek. Igen, mert nehéz ezt egy szóval leírni, mert nem vagyunk étterem, mert teljesen más besorolásba tartozunk. Ugye nekünk egy teraszunk van, és tényleg mindent mi állítunk elő kicsiben. Nem vagyunk farm se, mert ahhoz viszont kicsik vagyunk, nem egy sok száz hektáros erületet kell elképzelni. Tehát erre még nincs egy pontos szó. Én mindig azt szoktam mondani, hogy egyfajta gasztro-központ vagy valami ilyesmi. Nincs egybefüggő nagy terület, hanem lényegében 5-6 ilyen kisebb telek van, Debrecen és Ebes között. Így egy kicsit nekünk itt, úgymond, nehezebb most. Menedzselni  kell a két utcával arrébb található fóliasátrakat, Mikor hol van éppen munka, de így tudtuk most jelenleg megoldani.

Kapacitás

P.GY. Na, onnan indultunk, hogy értékeljük az eddig tapasztalatokat, és akkor azt mondtátok –  engem is meglepve –  hogy nem számítottatok erre. Nyáron nyitott a terasz, reggelizni, ebédelni, vacsorázni lehetett, különböző tematikus alkalmak is voltak. Mit is jelent az, hogy nem számítottatok erre? Túlságosan gyors volt? Vagy arra nem számítottatok, hogy ez mekkora háttérmunkával jár, és közben szinte nincs is pihenő?

SZ.E. Azt tudom mondani, hogy is-is. Egyrészt tényleg arra sem számítottam, hogy ennyire sok lesz, illetve tényleg arra, hogy hétről hétre folyamatosan megtelik és folyamatosan igény van rá, hogy még inkább nyissunk arra, hogy még több időpont legyen, vagy még többször legyünk nyitva. Mi a szombatokat céloztuk meg főleg ezekre a branch-okra, mondjuk nevezzük úgy, illetve péntek este volt a tematikus élményvacsora, de hogy még ezen felül is volt érdeklődés, hogy esetleg még vasárnap leszünk? …Vagy hétközben valamikor, és itt már tényleg kezdtük azt érezni, hogy hú, hát mi tényleg nem ezt terveztük. Sokkal kisebbre gondoltunk.

SZ.B. Meg kapásból az elején az, hogy mikor felszereltük a teraszt, mi gondoltunk egy bizonyos vendéglétszámot, hogy körülbelül ennyi, ami reális, és már az első két hét után vennünk kellett még asztalt, merthogy nagyobb volt az érdeklődés. Meg tányérokat, meg evőeszközöket… Valószínűleg egy kicsit rosszul lőttük be a létszámot az elején, de nagyon örültünk neki, hogy tényleg nagyon sok az érdeklődő.

P.GY. Örömteli alkalmazkodási helyzetek és a kapacitás kérdése. Mi az, amiről még azt gondoljátok, hogy így összegzésképpen ráírnátok egy A4-es lapra?

SZ.B. Az a munka, hogy nekünk a tányérra kerüljön a készétel egy péntek este vagy egy szombat reggel, az nekünk már hétfő reggel indul. Közben kellett azt is átlátni, hogy hogy lehet azt lemenedzselni, hogy a pénteki vacsora este már ott legyen készen, elkészítve. Mert nem abból áll, mint egy étteremben mondjuk, hogy felhívom a beszállítót, és akkor figyelj, ezt meg ezt rendelem, ez nem ebből áll, hanem nekünk igen, ki kell menni, le kell szedni, elő kell készíteni, fel kell dolgozni, és ez tényleg az egész hetet igénybe veszi. Tehát már csak azért sem tudnánk több nap sűrűn kinyitni, mert nekünk az is beletartozik a munkába, hogy ezeket az alapanyagokat előállítani, meg leszüretelni, és ez így nagyjából így most már kerek, csak az elején még ezt még nem láttuk át, hogy hogy is fog ez kinézni. Egy hét például, hogy fog kinézni egy hét, de most már úgy nagyjából az első hat hónap után, látunk benne rendszert.

SZ.E. Mondhatjuk azt is, hogy ez a szezon nekünk egy tanulószezon volt.

P.GY. Kicsit előszezon jellegű volt júliustól ez az időszak. Lehet azt mondani, hogy akkor a jövő évnek úgy kell nekivágni, hogy az előbb említetteket tudja az ember?

SZ.E. Sokkal okosabban, igen.

P.GY. Mit jelent, hogy „okosabban”? Mit szeretnétek változtatni? Hogyan? Mit terveztek, hogyha folytatásban gondolkodunk?

SZ.E. Okosabban például megtervezni, hogy milyen zöldségek kerüljenek már a fóliába tavasszal. Tehát már egészen innen indul, hogy már milyen palántákat kell nekünk nevelni, hogy mit tudunk majd beültetni, és mi az, amire most azért tapasztaltuk, hogy igen, ha kifogytunk, akkor kifogytunk, akkor azt kellett mondani, hogy bocsánat, de ez elfogyott, ezt most nem tudjuk pótolni. Például most a dzsemek, a szörpök, a savanyúságok esetében is például. Ugye nyáron is volt már egy készlet, mert folyamatosan töltöttük, de akkor még nem volt rá ok, akkora igény, mint most télen. Most látjuk azt, hogy igen, akkor még lehetett volna egy kicsit többet, mert az akkori igény, az nem a mostani igény. És igen, tehát jövőre ezt jobban kell majd nekünk nyáron menedzselni például, hogy már a télre készüljünk akkor.

Gilisztafarm

P.GY. Szoktuk azt mondani, hogy a vállalkozásoknál sokszor az értékteremtés, meg az értékalapúság a vezérelv, és lehet azon vitatkozni, hogy miért nem elsősorban csak a profitszerzés. A ti esetetekben nem kérdés, hogy komoly értékteremtés van. Innentől kezdve nehéz a döntéseket meghozni azzal kapcsolatban, hogy akkor most a megtérülés számít inkább, vagy az élményekre vágyó vendégsereg kiszolgálása élvez előnyt. Hol van a középút? Ebben mi a munkamegosztás köztetek?

SZ.B. Eszter egy kicsit összeszedettebb az anyagiakat illetően. Én sokszor beleesek abba a hibába, hogy nem számolom vissza, például a jószágtartásnál is, mivel nem, tehát tényleg egy hagyományos állattartást folytatunk, lassabban nőnek az állatok, sokkal több takarmányt kell felhasználni, ezért az ár egyértelműen más lesz. Hát azért visszaszámolgatva éppen ott vagyunk, hogy nem rossz.

SZ.E. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy nemcsak az ára más, hanem azért a minőség is. Tehát annak a húsnak teljesen más a minősége is.

SZ.B. Az, hogy az ember nem abból indul ki egyből, hogy tényleg – ahogy te is mondtad – a profit a cél, hanem az, hogy minőséget állítsunk elő.  Csak utána, amikor jönnek a számolások, hogy vagy mínuszban vagy, vagy még éppen nullán, akkor egy kicsit elkezdesz ezen gondolkodni; hogy hú, akkor itt valamit változtatni kell és nem feltétlen azt, hogy most egy túl drága terméket állítsunk elő, hanem hogy hogy lehet azt megtenni, hogy utána az a minőség maradjon. Itt is vannak ötleteink egyébként. Például olyan táplálékot vagy takarmányt előállítani, ami mondjuk nekünk nem kerül pénzbe, vagy legalábbis nem sokba, és egy nagyon jó takarmánya az állatnak. Például gondolkoztunk giliszta-farmban a csirkéknek, mint fehérjeforrás, és hogyha ez összejön, akkor egy „ingyenes” fehérjeforrást tudunk biztosítani, ezzel egy kicsit lefaragni az árból, de minőség még talán jobb is lesz egyébként. Szóval, hogy ilyeneken kell még gondolkodnunk sokszor.

P.GY. Kihívásokról beszélgettünk. Mi az, amin lhet változtatni? Mennyire árérzékeny a piac? Várható-e elmozdulás? Aki erre a minőségre vágyik, az talán egy picivel többet is kifizet, pont azért, mert ez minőségi szolgáltatás.

SZ.B. Biztos lesznek változások, tehát mi is akarunk egy nagy team-et összehozni csapaton belül, hogy akkor nézzük a jövő évi terveket, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Azt semmiképpen nem akarjuk, hogy olyan túl magas áron működjünk, hogy szinte elérhetetlen legyen, tehát lesznek valószínűleg magasabb árú események, vagy termékek és lesznek a közepes kategóriába sorolható, de mindenképp nekünk az első és legfontosabb a minőség. Tehát ha valamit nem tudunk minőségben előállítani, akkor azt inkább el is engedjük. Itt nem az ár feltétlenül a döntő. A másik meg az, hogy tényleg igazodni kell az igényekhez is, tehát nagyon sok ötletünk van, volt. Idén azt is láttuk, hogy például vannak önzőségeink, amiben mi nagyon hiszünk, például, olyan hús, ami annyira nem érdekelt olyan vendégtömeget, mint amire még számíthatunk.

P.GY. Ez melyik volt?

SZ.B. Hát például a birkahús ugye azért megosztó. Én nagyon szeretem, most már szerintem Eszter is kezdi megszeretni. De hogy összességében azért az nem egy olyan sikeres projektünk, mondjuk így, mert kevés a birkafogyasztó, így Magyarországon vagy a környéken.

P.GY. Lehet, hogy jól elkészített birkát keveset ettek.

SZ.B. Igen, aki egyébként megkóstolta nálunk, az egyből azt mondta, hogy élete legjobb birka étele volt, csak ugye eddig el kell jutni. Tehát nem akarunk ezzel sem feladni, csak át kell gondolni, hogy akkor ez, hogyan tovább?

P.GY. Eszter, nálad van valami, amin így elgondolkodtat? Említettétek a növényeket is, azok nagy része azért az a te reszortod évek óta a háttérben.

SZ.E. Közös. Inkább mondjuk úgy, mert tényleg igyekszünk mindent megosztani.

Újat tudj mutatni

P.GY. Azért is gondoltam, hogy megkérdezem, mert épp Bence említette, amikor egyeztettük ezt az időpontot, hogy van most „kimchi”. Ez egy egészen más kultúrából érkező konyhának a terméke, növénye, mint a toszkán, olaszos feeling. Mi volt emögött a fejlesztés mögött?

SZ.B. Igen, most ez a kimchi egyébként, hogy így felhoztad, ez most nagy sláger lehet, tehát ez is egy meglepetés. Lehet ez a szó, ami a vállalkozásunkat vezeti? Ez a kimchi is egy nagy meglepetés volt. Igyekszünk olyan dolgokat bemutatni, amiket mi magunk is szeretünk, meg amiket éppen ezért el is tudunk készíteni jó minőségben, és tényleg az, hogy ez nem csak az, hogy egészséges, mert ugye rengeteg pro és probiotikumot is tartalmaz, hanem tényleg egy különlegesség. Azért az embereknek manapság az is kell, hogy újat tudj mutatni, hogy változatos legyen. Tehát nem mindig ugyanaz, mert azért az a toszkána is persze nagyon jó egy darabig. Tehát azért az emberek erre is rá tudnak unni.

P.GY. Annyit adtok az embereknek azzal a sok finomsággal, figyelmességgel, meg vendégszeretettel. Ti hogyan tudtok töltekezni, mi jelenti számotokra a töltekezést? Hogyan tudtok odafigyelni, ilyenkor ti egymásra?

SZ.B. Hát ugye ez most egy kicsit ilyen káoszos időszak egyértelműen. Nálunk is az van, hogy minden héten hétfőn áll össze nagyjából a hétvégi kiszállítás, meg a csomagok, satöbbi, tehát onnantól elkezdünk dolgozni, akkor az egy ilyen végig rohanós időszak, és akkor egy kicsit le tudunk nyugodni, mikor már átadtuk a csomagot, és az ad egy jó érzést. Legalábbis, amikor tényleg egy szépen összeállított csomag odakerül a vevő kezébe, és látjuk rajta, hogy tetszik neki, csillog a szeme, szinte már recepteket mond, hogy akkor mit fog ebből csinálni. Tehát, hogy ez egy nagyon jó érzés, de addig egyébként egy teljes káosz, meg egy hajsza, de ott azért az ad egy kis feltöltekezést, és hát utána meg mi is igyekszünk egy kicsit lenyugodni, és egy kicsit tényleg együtt tölteni az időt.


P.GY. Mind az elkészült ételeket, mind a saját készítésű termékeket; szörpöket, lekvárokat, savanyúságot becsomagolva szeretitek átadni a vevőnek. Tehát nem azt mondjátok, hogy ó, gyertek a három üveg szörpért meg ezért, azért, hanem csomagokat adtok. Eszter, ez a belőled fakadó női finomság, vagy mi szülte ezt a fajta igényességet? Mert ez egy csodálatos dolog!

SZ.E. Ugye mi erősítjük egymást. Nőként a csapatban van Vali, Ági is, aki csinálja a Facebook oldalunkat, ő viszi a marketinget. Mindannyiunk –mondhatom – hogy benne van ebbem, de azt hiszem, hogy leginkább talán Vali, tehát ő az, aki még inkább figyelmes minden ilyen dologra. Van, amikor én is csak legyintek valamire, hogyha Bence is mondja, ó, jó lesz, úgy jó lesz.

SZ.B. Igen, mert sokszor az én gondolatom, a férfi gondolkodás a praktikusságot nézi, a női gondolkodás meg tényleg az, hogy még tegyünk rá egy ilyen dekort. És igazuk van! Mert tényleg számít.

P.GY. Újévi fogadalom? Szoktatok tenni?

SZ.E. Szokott lenni, de fellángolás persze. Az ember egy hónapig próbálja tartani, aztán annyi minden jön, hogy átírja az élet.

SZ.B. Az ilyen kerti munkáknál is én is már szinte nem is tudom, hány éve megfogadom, hogy nem viszem túlzásba. Ugye ott van az a január, február, amikor úgy nem nagyon történik semmi, és úgy kedve van az embernek utána már kimenni a kertbe, és akkor agyonrendeljük magunkat magokkal. Túl sok mindent vettünk, és akkor…

SZ.E. A sarokba, és még oda valami elfér, oda még tegyünk valamit, vagy oda még vessünk valamit.

SZ.B. És utána nyáron meg már nem győzzük. Ezt idén is megfogadom.

P.GY. Hol lesznek most a hangsúlyok 2024-ben? Mit terveztek? Esetleg mi, akik szeretnénk hozzátok elmenni, mire készüljünk?

SZ.B. Hát az alapja ugyanez marad, tehát szeretnénk azt tartani, hogy csak hétvégén leszünk nyitva. Nem fogunk vendégteret bővíteni, tehát szeretnénk egy ilyen kis hangulatos központ lenni.

P.GY. Ez létszámban körülbelül?

SZ.B. Ez létszámban egyszerre maximum 18-20, ez a max egy turnusban, de ha egész nap nyitva vagyunk például szombaton, akkor lehet több turnus is. De nem szeretnénk azt, hogy kényelem, meg az élvezetesség rovására menjen, hogy még több asztal, stb… bezsúfolni. Tehát ez nem cél, viszont a különböző repertoárt szeretnénk újfajta állatokat bevezetni, újfajta fűszereket még most kísérletezünk még. Nekem most ez az akvakultúra: a rák, a hal. Ez most egy kicsit a szívügyem, tehát ebben is akarunk még fejleszteni, és ugyanúgy a fóliát is úgy beültetni, hogy amikor nyáron, vagy kora nyáron, késő tavasszal elindul majd a szezon, lesznek ilyen zöldségcsomagjaink.  Tényleg le szeretnénk azt fedni, hogyha valaki jó minőségű, csak friss zöldséget akar venni, akkor mi ott leszünk, hogyha friss húst akarnak beszerezni a környéken, mi itt leszünk, és ugye a feldolgozott termékek, és hogyha valaki nem akar ezzel bajlódni, akkor ezt is ugyanígy szeretnénk nyáron is tartani. Lényegében minden marad, talán egy kicsit több lesz mindenből.

P.GY. Úgy látom, hogy un. etapokban tudtok gondolkodni. Ez is egy megváltozott helyzet azért, nem?

SZ.B. Meg az, hogy a gazdálkodás nehéz, már ennyire konkrétan mondjuk most a következő évi karácsonyt megszervezni, azt úgy nagyon nehéz. Mert ugye nagyon sok olyan tényező van, ami vagy elviszi az egészet egy negatív irányba, tehát most akár a zöldség elkap valami betegséget, ugye mi nem szeretnénk kemikáliát használni, tehát a mi gazdálkodási stílusunkban az van benne, hogy ami nem működik, azt el kell engedni, és nem mindenáron lefújni valami permetszerrel, hogy megmentsük. Tehát nem, hogyha nem jó, akkor azt elengedjük. És ezért nehéz azt konkrétan megtervezni, de így nyárig azért már át lehet látni, hogy akkor nagyjából mi lesz.

P.GY. Eszter, te hogy képzeled el, milyen tervekkel vágsz neki a folytatásnak?

SZ.E. Én igazából csak annyit szeretnék, hogy egy kicsit szervezettebbek legyünk. És igen, talán az, hogy a tervezésen nagy legyen a hangsúly.

SZ.B. Igen, mert a végére valahogy mindig összejön, hogy kész legyen jól.

Fejlődés

P.GY. Mire gondoltok, ez része annak a fejlődésnek, amit egyébként láttok saját magatokban is, mint fiatal vállalkozók?

SZ.E. Igen, én mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy fejlődés lenne, hogyha ezt így jobban kézben tudnánk tartani. Tehát tényleg, ne az utolsó pillanatban kapkodjuk még a fejünket, hogy hogy lesz, vagy dugjuk össze a fejünket, hogy oké, akkor, ezt még hogy oldjuk meg, hanem azért az tényleg egy nyugalmat is ad az embernek, hogyha már tudja előre a lépéseket, és azt igyekszik be is tartani, egyik a másik után, és nem megy össze-vissza.

P.GY. Ebben mi lesz a munkamegosztás most köztetek? Vagy láttok-e már alakulni bizonyos kompetenciákat, amióta elkezdtétek. Eszter említetted, hogy kiegészítitek egymást, vagy segítitek egymást?

Outsourcing – szakmai segítség szakterületekre

SZ.B. Ami most egy jó döntés lesz, vagy mellett még most benne vagyunk, segítséget kell igénybe venni, tehát egyszerűen nem tudunk mindent mi megcsinálni. Ezt ki kell mondani, és mindenképpen efelé szeretnénk elindulni, hogy azokat a dolgokat, ami esetleg nekünk nem fér bele időbe, energiába, azt akkor kiszervezzük, valószínűleg ezt családon belül meg tudjuk oldani, csakhogy igenis ezt el kell fogadni, hogy nem megy minden.

P.GY. Ez így a bővülésnek része.

SZ.B. Ez szerintem tervben van már, és tényleg – ahogy ezt te is mondtad – egy olyan rendszer legyen a Szenderkerten belül – többen is vagyunk, ugye – hogy meglegyen egy szép körforgás. Ne az legyen mondjuk, hogy Tomi, aki Debrecenben termel szintén mikrozöldségeket, meg mindenféle terméket, hogy mondjuk mi is ugyanakkor, nálunk is ugyanakkor érik be, amikor nála és akkor most mi van Inkább legyen egy olyan rotáció, hogy na most nálunk érik a paradicsom két hét múlva nála érik, és akkor tudjuk tartani. Tehát ezt kell egy nagyon szép rendszerbe összefoglalni, ami nagyon nehéz lesz, de megpróbáljuk.

P.GY. Alapvetően saját természetetekből fakadólag mennyire vagytok rugalmasak? Mennyire könnyűt elfogadni, ha hirtelen jönn valami változás? Mennyire köti magát az ember, vagy mennyire tud rugalmasan reagálni?

SZ.E. Szerintem mi eléggé rugalmasak vagyunk.

P.GY. Bence is? Nézel itt Bencére…

SZ.B. Én egy picit olyan vagyok, hogy nagyjából reggel a kávé mellett így elképzelem a napomat, és ha valami nem úgy sikerül, akkor úgy összezavar, és olyankor kicsit helyrehoz Eszter.

P.GY. Akkor ahhoz kell a jó szem és a módszer, hogy Bencén ezt meglásd?

SZ.E. Én könnyen alkalmazkodok, de mondjuk ezért jó neki, mert hozzá is tudok.

P.GY. Bencének egy nagy mázlija, hogy ilyen párja van. Vendégei voltatok Debrecenben egy nemrégiben létrejött női üzleti körnek a Womanext Üzleti Klubnak, amely 2024-ben fiatal vidéki női vállalkozókat mentoráló programot indít a Nagyváradi Női Vállalkozók Egyesületével. Eszter szerepe külön is szóba került. Itt jön a kérdés, ami talán többeket is érdekelhet, hogy a vidék szerepe az mennyiben értékelődik fel, különösen mondjuk egy olyan régióban, mint Hajdú-Bihar vármegye, ahol a vállalkozások 80 százaléka valamilyen agráriumot érintő vállalkozás. Láttok-e lehetőséget, kitörési pontot a vidék bővülésében?

SZ.B. Én szerintem az, hogy vidék, az nem feltétlen jelent már távolságot, tehát most azért valljuk be, majdnem mindenkinek van valamilyen eszköze, amivel tud közlekedni autó, motor, bármi. Tehát, hogy ez nem egy negatív dolog. Sőt, inkább vegyük pozitívnak, mert azért a nagyvárosi életből kiszakadni egy kicsit kimenni vidékre, még talán inkább jobb is, mint egy étterembe a városban beülni és ugyanazt az autómorajlást hallgatni. Szerintem mindenképp nagy potenciál van a vidéki vállalkozásokban, akár vendéglátásként, mert kiszakít a hétköznapokból, és egy olyan térbe vonz be, ami tényleg egyfajta megnyugtatás. Sokan jelezték nekünk is pozitívumként, hogy mennyire megnyugtató volt nálunk lenni. Persze, megvan a nehézsége is a vidéknek.

SZ.E. Most visszagondolok, hogy, hányszor láttam olyan családot, vagy párt, ahol éreztem, hogy a nő volt az, aki szólt, hogy hát ő szeretne kijönni, és akkor ugye a férfiak is benne vannak ugyan, de gondolják, menjünk ki, de mit lehet ott nézni… és a végén mindenki mosollyal az arcán ment haza. Tényleg nagyon jó érzés volt, hogy igen, még azokat is sikerült megnyerni, akiket egyébként annyira nem érdekelt ez az egész történet.

Tudásátadás

P.GY. Mi jelenti a tudásátadást, azt a fajta edukációt, amit azért szerintem rejtett küldetésként megfogalmaztatok magatoknak. Aki hozzátok kimegy, szinte egy tanösvényen találja magát.

SZ.B. Igen, hát alapból mi azt beszéltük, mikor az egészet terveztük – és tényleg itt már 10 évre vissza lehet menni – hogy mi szeretnénk egy olyan helyet, ami nem feltétlen csak élmény. Az is nagyon fontos, hogy egy edukációs környezet is legyen, mert mi azt látjuk a mai világban, hogy az emberek nagyon elszakadtak a természetességtől. Nagyon sok gyermek, de még felnőtt is, egyszerűen nem tudja beazonosítani az élelmiszert; csak leveszi a polcról mondjuk csomagolva, és ez a rész, ami szerintünk hiányzik. Igenis ezzel szembesülni kell, hogy itt van az ilyen zöldség, olyan zöldség, gyümölcs, állatok, aki húsevő, ugye azért ezt is össze kell kötni, tehát hogy mégis az, amit eszünk, az honnan jön, és ugye az egészséges életmód egyik legfontosabb része ez a táplálkozás. Akárhogy is nézzük, és ez szerintünk a jövő. Tehát, hogy nem annyira értünk egyet azokkal a témákkal, hogy például a jövőben ahhoz, hogy legyen mindenkinek elég hús, a minőség rovására megy, és akkor inkább üzemileg előállított mindenféle húsokat gyártunk, sőt már most már tenyésztik a baktériumok a húsokat a világban. Tehát ezzel a jövőképpel mi nem értünk egyet, inkább azt szeretnénk sugallni, hogy a minőség kisebb mennyiségben anyagilag is ugyanott van, tehát a jobból kevesebbet veszünk, és sokkal előrébb vagyunk, ahogy ezt egy kicsit erősíteni. Aki erre fogékony és érdekli, azt várjuk egy kertlátogatásra. Szeretnénk majd előadásokat tartani akár állattartás, növénytermesztés terén. Feldolgozással kapcsolatosan szeretnénk ezzel is egy kicsit többet foglalkozni.

A mérték, az érték

P.GY. Na, már mondtál egy újszerű dolgot, amibe bele is fogok kapaszkodni…Eszter, te hogy vagy ezzel?

SZ.E. Bennem az fogalmazódott meg, hogy tényleg a mérték az érték! Hogy tudjuk mindennek a mértékét. Mi is voltunk úgy régen, hogy nem tudtuk elképzelni azt, hogy ne legyen a mindennapi életünkben valamilyen hús. Az étel, az húst tartalmazzon, mert ez az az étel, ami erőt ad. De zöldségekből is lehet nagyon tápláló ételeket készíteni, de ugyanakkor nem mondjuk azt sem, hogy vegák vagyunk. Igen, mi felvállaljuk, hogy eszünk húst és azt is, hogy azt mi termeljük meg magunknak. Le kell vágni a csirkét, le kell vágni a birkát, de amíg oda eljut, az az élet, az egy minőségi élet, amiben ő élt. Megadtuk neki azt az életidőt, amire neki is szüksége van. Tehát, alapvetően azt is, hogy tiszteljük az állatot azért, mert ő adja az életét azért, hogy mi is tovább éljünk. Ez a szemlélet, ami szerintem nekünk nagyon fontos. Nem leszünk álszentek, mert nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy például ugye a Facebookon is annyi cikket lehet olvasni, és hogy felháborodnak a kommentelők, ha bármilyen állatról kiteszik, hogy eladó, vagy nem tudom… Tehát ugyanúgy bemegy az az ember is a boltba, és leveszi a polcról a befóliázott csirkecombot vagy csirkemellet, és én erről gondolom azt, hogy ez az, ami egy kicsit álszent. Én is sajnálom valahol, persze bennem is van egy ilyen érzés, de tudom azt, hogy megadtuk neki az életidőt és tudom azt, hogy megadtunk neki mindent, nagyon jó tápanyagot is kapott, nagyon jó helyen volt, nem bezárva, ketrecbe, meg száz csirkével összezárva, ez is nagyon fontos szerintem.

Vegán, vegetáriánus trend

P.GY. Nagyon fontos dolgokat mondtál. Ez felveti a bizonyos trendek mögötti olykor álságos viszonyulást. Az egymással való őszinte párbeszéd is fontos. Mindig lehet persze feszegetni, hogy mi az amit mondunk, aztán máshogy cselekszünk. Még reggel próbálunk nagyon környezettudatosak lenni, de már délután mindenféle olyan dolgot teszel, ami pont az ellenkezőjét mondatja, és a táplálkozással kapcsolatban ez fontos dolog, hogy ne harapózzanak el olyan jellegű hangzatosságok, ami a valóságban pedig csak annyiról szólhat, hogy elmondjuk, hogy nézd meg, hogy ezt így is lehet.

SZ.B. Igen, hát mi sokat beszélgettünk annak idején, hogy mi az, ami kommunikálható egyébként kifele. És ugye ez egy kényes téma, hogy mondjuk levágni egy állatot. De az az igazság, hogy mi azt beszéltük, hogy ezt fel kell vállalni, mert aki húst eszik, az igenis legyen azzal tisztában, hogy hiába a boltban veszi és nem köti egy élőlényhez, de ott valamilyen állat meghalt azért, hogy ő egyen hurkát, hogy ezt muszáj, hogy ne csak így elhessegessük, hanem ez a normális.

Fenntartható-e a húsfogyatás?

P.GY. Tehát ne egyszerűsítsük le és mondjuk azt, hogy „Na, mert te húst eszel.” , Na, de nem mindegy, hogy milyet, vagy hogyan, vagy fontos számomra, hogy honnan veszem azt a húst.

SZ.B. Ahogy Eszter is mondta, nem kell most minden nap húst enni minden fogásnál, mert az nem fenntartható. De szerintünk az, hogy a jó minőségű húsból egyszer egy kis mennyiség, vagy többször kis mennyiség, azzal semmi baj nincs, szóval nem gondoljuk, hogy a jövő, a hosszú távú jövő fenntarthatóságát tekintve nem a vegetáriánus, hacsak nem valamilyen egészségügyi okból, de nem az a megoldás. Inkább az, hogy mértékben kevesebbet.

P.GY. Egy utolsó kérdés 2024 kapcsán, ha mondjuk azt mondjátok, hogy az évnek kellene egy címet adni, úgy, mint egy könyvnek, akkor mi lenne az? És ezt lehet, hogy manifesztáljuk, és lehet, hogy egy év múlva beszélgetünk róla, hogy olyan lett-e. Ti ideérkeztetek nekem egy meglepetés szóval, na, de mi lenne a 2024 címe?

SZ.E. Talán a megújulás.

SZ.B. Igen. Ez jó.

P.GY. Akkor ezt le is írom, és akkor egy év múlva meglátjuk, hogy mi történt hogyan viszonyultok ehhez, és mi hogyan látjuk. Köszönöm szépen, Szendrei Bencének és Szendrei Eszternek, a Szenderkert tulajdonosainak, hogy a Vágj bele beszélgetés sorozatban a vendégeim voltatok, sok mindenről tudtunk beszélgetni, nagyon köszönöm ezt az őszinteséget és bátorságot nektek, szóval nagyon köszi.

Az interjút készítette Porkoláb Gyöngyi.

Ha tetszett írásunk, támogasd munkákat! Várjuk visszajelzésedet, véleményedet a contact@womanext.hu címen.

Érdekesnek találtad? Oszd meg másokkal is!